A Kossuth-díjas színész költőként is nevet szerzett magának; 1985 óta ez a sokadik verses könyve, amely egyrészt arra bizonyság, hogy változatlanul alkotóereje teljében van, másrészt arra, hogy bizonyos tematikai eltolódás figyelhető meg lírikusi életművében. Egy 2022-ben készült interjúban elmondta, hogy nincs kitüntetett témája, ugyanakkor sok apróságot, civil ember számára szinte észrevétlen jelenséget sző versbe, és ez máig így van. Viszont idősödvén mind többet foglalkozik az idő múlásával, az elmúlás gondolatával. Az ilyen irányú témaeltolódás jellemezte már előző kötetét is (Amit őrizni tudsz, 2024) és ez az újnak is sajátja. A nyitó versben fölteszi a megválaszolhatatlan kérdést: „És mi lesz, ha majd meglebbennek / fölöttem is a hamuszárnyak, / hogy elrepüljek velük oda, / ahol már régóta várnak?” (A látható mögött).