Németh Gábor első három könyve, az Angyal és bábu 1990-es gyásznaplója, A semmi könyvéből (1992) töredékei és az Eleven hal (1994) elbeszélései külön kötetekben, majd korábban Elnézhető látkép (2002) címmel egybegyűjtve is hozzáférhetetlen. Most az életműkiadás második darabjaként szerzői kommentárokkal kiegészítve vehetőek ismét kézbe. Az írásról, a történet mibenlétéről, az úgynevezett valóságról mindhárom könyv más és más megközelítésben beszél, mégis összeköti őket valami: „Azt képzelte, valójában száz regényt ír egyszerre, bekezdések formájában, mintha a bekezdések a vízicsodára hasonlítanának, a vízicsodára, amit trafikokban lehetett vásárolni, ült az ember négyévesen az oroszlánkörmös kádban, a fürdőszoba titokzatos hodály, ha mázlija volt, beletettek a kádba egy fürdősópasztillát, lehetett nézni, hogy billeg, mikor oldódik, és lesz kék, narancssárga vagy zöld a víz, és akkor jöhetett a csoda, kicsi koszos papírcsomók a zacskóban, de ahogy a kádba szórod, lassan kivirágzanak, megunhatatlan” – szól a középső darabhoz fűzött egyik jegyzet. Ugyanígy látjuk az első könyvekből, több évtizedes távolságból Németh Gábor prózavilágát kibomlani, fedezhetjük föl az esszék és novellák látásmódját, a Zsidó vagy? melankolikus hangját vagy az Egy mormota nyara csíráit. Mi tagadás: megunhatatlan.