Ez a megrázó emlékirat egy rendkívüli ember, a történetét elbeszélő Fisch Sarolta emlékműve, akit a magyar hatóságok 1944-ben a rokonaival együtt Berekböszörményből a nagyváradi gettóba, majd Auschwitzba szállítottak. Többségüket azonnal megölték; akit életben hagytak, kényszermunkára vitték. A kiterjedt zsidó rokonság hálózatát Sarolta évtizedek után is rendkívüli pontossággal idézi fel, miközben a legjobb népi írókat idéző hűséggel ábrázolja a magyar falusi életet. „Fisch Sarolta betegen jött haza 1945-ben, huszonegy évesen: hosszú élete végéig nyelőcsőszűkületben szenvedett. Ezt kapta rabszolgamunkája díjaként a Kassel melletti Hessisch-Lichtenau Dynamit-Nobel Lőszergyártól. Az elkészült könyv egy másfajta Nobel-díjat érdemelne.” (Spiró György előszavából)