A Börzsöny melletti kis falu, Kemence író-plébánosát, Szabó József László atyát jól ismerheti a vallásos indíttatású irodalmat kedvelő magyar olvasóközönség. Tucatnál is több (valamennyi a Kairosz Kiadónál megjelent - teljes listájukat jelen művének utolsó lapján találjuk) könyvében rendszerint keresztény reflexióit veti papírra korunk civilizációs problémáit, etikai kérdéseit illetően. Ezért szinte előző könyvének, a Füveskönyvnek (202213011) a folytatását vehetjük kézbe, ezúttal Élménykönyv címmel. Memoárra felfűzött gondolatait a papi lélek vívódásai köré szövi, melyekből megismerhetjük, miképpen „gazdagíthatja létélményünket az érdek nélküli katolikus egyház iránti hűség”. A sok életrajzi adatot tartalmazó kötet első, szokásosan mellbevágó című (A megfagyott szenteltvíz) főfejezetében a hetven éves szerző számvetését indítja el, sorra említve életének, szolgálatának állomáshelyeit: Szob, Szeged, szemináriumi évek, Jánoshalma, Kéleshalma, Kalocsa, közbe szúrva néhány vallomásos fejezetet: A forráshely; Istenképem; …útravaló; Ügyes-bajos dolgaim az ÁEH-val (Állami Egyházügyi Hivatal – 1951-től a rendszerváltásig működött tipikusan pártállami szerv az egyházak ellenőrzésére, megregulázására); Az aktivitás eretneksége. Az utolsó szenteltostya című második részben folytatódik az életút: Jézus Társaságában (jezsuita rend); Kanada (torontói, montreali, ottawai, vancouveri stb. évek); A miskolci Jezsuita Gimnázium; Jezsuita nevelés; Pedagógiai hitvallásom; Kárpátalja. Elérkezve a harmadik főrészhez, szembesülünk a kötetnek alcímet adó Papi patika fogalmához, amivel László atya arra utal, hogy miközben papként gyógyít, önmagát is folyamatosan gyógyítania kell, egyetértve Szent II. János Pál pápával: „Európa reménye az Egyház”.