Wilhelm Schlössinger katolikus pap és domonkos rendi szerzetes volt, akit a Gestapo letartóztatott, majd olyan súlyosan bántalmazott, hogy a már szabadon engedett pap később belehalt sérüléseibe, kiérdemelve így a katolikus egyházon belül a mártíromság koszorúját. Schlössinger munkája a római pontifikálé szerint fogalmaz meg lelkigyakorlatokat a papság tagjainak. A Pontificale Romanum, magyarul püspöki szertartáskönyv olyan püspöki szertartáskönyv, amely meghatározza a bérmálás, papszentelés, konszekrációk és áldások, egyházlátogatások és zsinatok szertartásának liturgikus rendjét. A kiadó kiemeli, hogy Schlössinger eredetileg az „egyházi rend ősi eredetű, hagyományos fokozataihoz és ezek kiszolgáltatásának hagyományos szertartásrendjéhez kötődik”, a kötet sokat segíthet azoknak a papoknak és egyházi személyeknek is, „akik teljes egészében a modern nyugati reformrítus keretei között élik papságukat, vagy akár valamely tiszteletreméltó keleti liturgikus hagyományhoz tartoznak”. A szerző olyan eseményeket állít a középpontba és nyújt hozzá lelkigyakorlatot, mint az első tonzúra, később a kisebb rendek, mint az ostiarius, a lektor, az exorcista és az akolitus.