„Az Európai Unió mindenki számára mást jelent” – ezzel a mondattal kezdődik Dúró József politikai monográfiája, amelyben a szerző a jelenleg még 28 tagállamot számláló európai közösséghez való viszonyulás típusait tekinti át. Hiszen mást jelent az EU-ellenesség, mást jelent az euroszkepticizmus; mást jelent a tagadó, a kritikus és a kétkedő attitűd, miközben ezek a kifejezések -- meglehetősen következetlen használatban -- naponta fölbukkannak a médiában. A Bevezetőben megállapítja, hogy az ezredforduló óta látványosan megnőtt az euroszkeptikus képviselők száma az Európai Parlamentben, továbbá számos uniós tagállamban törtek előre a parlamenti választásokon az EU-val szemben kritikus pártok. Így a politikatudomány kénytelen egyre nagyobb figyelmet szentelni az euroszkeptikusság kérdésének, miközben az alapvető fogalmak máig tisztázatlanok maradtak. Nincs egységes meghatározása az EU-kételynek, hiányzik az euroszkepticizmus fokozatai közötti különbségtevés; ráadásul többnyire csak pillanatfelvételek készültek az unió bírálatának jelenségeiről, de a jó másfél évtizedes folyamatot senki nem vizsgálta érdemben. Éppen ezért a szerző könyve első fejezetében (A kutatás elméleti keretei) meghatározza az euroszkepticizmus fogalmát, megkülönbözteti ennek pártoktól is függő változatait, úgymint szuverenitásalapú, demokráciaalapú, baloldali irányú, perifériaalapú (vagyis szegényebb tagállamokra jellemző), végül redisztribúcióalapú (azaz elosztási szempontokat bíráló) euroszkepticizmust. A kötet gerincét alkotó nagy fejezetben (Országtanulmányok) a szerző a 28 tagországot jellemzi. Külön-külön áttekinti az adott ország politikai rendszerét, pártstruktúráját, utóbbi évtizedeinek választási eredményeit, az euroszkeptikus mozgalmak, pártok történetét, illetve azokat a helyi okokat, amelyek az EU iránti kétely vagy tagadás megjelenéséhez vezettek. Vizsgálja az EU-szkeptikus pártok támogatottságának alakulását, az európai parlamenti választások eredményeit. A szerző az Európai Unióhoz való csatlakozás időrendjében veszi sorra a tagállamokat, és elemzésének minden esetben van egy diakrón, történeti és egy leíró, helyzetelemző nézete. Németország esetében kiemelten foglalkozik az Alternativa für Deutschland nevű politikai formációval, Franciaországról szólva a Nemzeti Fronttal, Olaszország esetében a Forza Italiával és az Északi Ligával, az Egyesült Királyság tekintetében a UKIP-vel és így tovább. Ugyanakkor Dúró József minden ország esetében a teljes pártpalettát áttekinti az EU-hoz való viszony tekintetében, külön figyelemmel vizsgálja az európai parlamenti választások eredményeit. A később csatlakozott országok jellemzőinek áttekintését követően az utolsó fejezetben (Új euroszkepticizmus) bemutatja az eleve az EU-bírálat programjával létrejött pártokat, motivációik megkülönböztetése mellett számot vet kormányzati törekvéseikkel is. A kötet voltaképp az uniós tagállamok 1992-ben aláírt maastrichti szerződése óta eltelt több mint negyed századának politikai formációit, pártstruktúráját tekinti át, éspedig az időbeli folyamatok felől figyelve az euroszkepticizmus változatait, mértékét, változásai irányát. A nemzetközi szakirodalom jegyzékével záródó kötet a politológiai szakirodalom alapvető bázisának része. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"