Thomas Pynchon Ellenfényben című monumentális regénye az amerikai posztmodern irodalom egyik csúcsteljesítménye, amely a szerző életművében is kiemelkedő helyet foglal el. Pynchon a 20. század második felének egyik legfontosabb, ugyanakkor rejtőzködő alakja, akinek művei a paranoia, a történelem és a tudomány összefüggéseit vizsgálják sajátosan ironikus és enciklopédikus stílusban. Az Ellenfényben műfajilag nehezen besorolható: egyszerre történelmi regény, kalandregény-paródia, sci-fi és úgynevezett historiográfiai metafikció, amely tudatosan játszik a történetmesélés szabályaival. A cselekmény az 1893-as chicagói világkiállítástól az első világháború utáni évekig ível, és több kontinensen, sőt néha a „valóságon kívüli” terekben is játszódik. A történet egyik központi szála Webb Traverse anarchista halála és fiainak bosszúkeresése, miközben számtalan mellékszál, tudományos spekuláció és fantasztikus epizód bomlik ki körülötte. A regényben feltűnik a léghajós fiúcsapat, A véletlen cimborái, akik kalandregénybe illő epizódokban járják be a világot, és mintegy keretezik a szétszórt narratívát. Pynchon szándékosan túlterheli az olvasót: a szereplők és történetszálak burjánzása a modernitás információs és történelmi káoszát imitálja. A mű központi témái közé tartozik a kapitalizmus és anarchizmus konfliktusa, a tudományos fejlődés – különösen a fény és az idő természete –, valamint az első világháború felé sodródó világ nyugtalan légköre. Az egész regény egy pikareszk szerkezetű utazásként is olvasható, amelyben a szereplők keresztezik egymás útját a globális történelem színpadán.