"Éjjeli fényesség, szívedbe békesség, beburkol, hogy ne félj, te is fényes legyél!" Ezzel a kis rigmussal adja át az általa begyűjtött fényt Ella, a kis fénytündér az arra szorulóknak, így adva reményt és vigaszt. Nem válogat: mindenkinek oszt a csodából, akinek szüksége van rá. Így kap tőle fényt egy rideg éjjelen Rubin, az éhes és fáradt róka, és Luna, a kisbagoly is, akit ezen kívül még repülni is megtanít. Rubin és Luna innentől kezdve rajongva szeretik Ellát, és azon gondolkodnak, hogyan viszonozhatnák a kedvességét. Rubinnak eszébe jut egy dolog, amire Ella nagyon régóta vágyik hiába: mindennél jobban szeretné látni a napfényt, csakhogy gyönge szárnyai miatt nem tudja elviselni a nappali világosságot.