A magánkiadásban megjelent kötet első részében a szerző a kutyákhoz fűződő, olthatatlan vonzalmáról vall nagy szeretettel, míg a második rész, miként írja: horrorisztikus, heroikus küzdelmeimről szól, melyeket a pikkelyes kedvenceimmel vívtam. Nem mindig én nyertem. Előszóban, néhány vallomásos sorban jelzi, a pesti belvárosban élte le élete első húsz évét, de valójában sohasem tudott urbanizálódni, ezért kereste folyamatosan a természet közelségét, a vizek világát, a megnyugtató csendet és mindazt, amit az állatok közelsége adhat. Minden fejezetet a szerintem bekezdéssel vezet be, mert nem érzi úgy, véleményét mindenkinek osztani kellene, de abban biztos, hogy ő csak a bemutatott állatbarátinak szeretete, közelsége mellett tud élni.