Egy politikai rendszert nem lehet a maga teljességében megérteni, ha csupán a politikai, gazdasági, katonai és szellemi vezetők életrajzára és viszonyaira koncentrál a kutatás: a jelen kiadvány, amely az 1956-os Intézet XXVI. Évkönyveként jött ki a nyomdából a Kádár-kori elit mellett az úgynevezett szubelitet tárja fel, vagyis az egyes szerzők részletekbe menően bemutatják, hogy a társadalom, a bürokrácia, az oktatás vagy a művészeti élet vezetői mellett a középvezetők milyen feladatot töltöttek be a rendszer stabilizálásában, milyen felfogás vezette őket, vajon elhivatott szocialistákról vagy karrierkommunistákról lehet esetükben beszélni, továbbá – ami szintén nagyon izgalmas – a kötet tanulmányai feltárják, hogy e köztes elitstátuszból milyen felemelkedési lehetőségek voltak, mennyire volt a társadalom átjárható, és mennyire állt be egy statikusabb, kasztszerű rendszer.