"Filozofikus, spekulálós, nagy kérdésekkel, igazságokkal szemezgetős, kacsintgatós könyvvel" jelentkezik az elsőkönyves Farkas Attila. Célja, hogy gondolatainak leírásával olvasóit is az élet nagy kérdéseiről való gondolkodásra inspirálja. Mi a létezés? Kik vagyunk? Mi az a személy? Mi a lélek? Mi a világ? Hogyan jött létre? Mik a valódi értékek? Mi az élet értelme? Hogyan, merre és miért? Mi a valódi tudomány és a valódi művészet feladata? Milyen lenne egy ideális társadalom? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ könyve első felében, rövid esszék formájában a szerző, gyakran vitatkozva az általánosan elfogadott tudományos megállapításokkal, "kedvenc Jézus-idézeteire" vagy éppen a Mátrix című film jeleneteire hivatkozva. A szerző fejtegetéseit gyakran nehéz követni, a szöveg ugyanis teli van képzavarokkal és nehezen értelmezhető kijelentésekkel (egyik helyen például az öt kiemelten védendő társadalmi csoport között a szellemi réteg, a nők, a gyermekek és az öregek védelmén túl a tehenek (!) védelmének fontosságáról ír). Fejtegetései végén összefoglalja egy általa szorgalmazott művészeti stílusirányzat, az ún. tattvizmus alapelveit is, vagyis egy olyan megközelítést, mely nem az egyéni emberi késztetésekre, hanem az abszolút, isteni igazság bemutatására törekszik. Ennek jegyében a kötet második felében közöl egy Séta című elbeszélést és egy A hajléktalan című kisregényt, melyben "intelligenciára épülő módon" igyekszik kiemelni ezen általános igazságokat. A központozási és tördelési hibáktól hemzsegő, igénytelen kivitelű kötet magánhasználatra ajánlott. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"