Az író összegyűjtött novelláinak, karcolatainak, tárcáinak gyűjteménye az erdélyi magyar irodalomnak azt a vonulatát képviseli, amely a transzszilvanizmusból ered, amely az élet által megpróbált székelyek sorsát ábrázolja, és amelynek két legismertebb képviselője Tamási Áron és Nyírő József. A szerző a kötet elején olvasható vallomásos esszéjében is hitet tesz az erdélyi, székely művelődési hagyományok folytatása mellett - fölemlítve legmeghatározóbb alakjait, Brassai Sámuelt, Kriza Jánost, Orbán Balázst (Erdélyi levél). Igen karakteres vonása mutatkozik meg abban, ahogyan az egyszerű emberek alakját idézi meg, nehéz, munkás életük példáinak fölemlítésével (Egynapos ballada).