Az idén kilencvenhat esztendős jezsuita atya, Őrsy László legutóbb Emberi méltóság, lelkiismereti szabadság és egyházi küldetés a II. vatikáni zsinaton címmel tartott teológiai előadást a Párbeszéd Házában. A Georgetown Egyetem (Washington) oktatója ifjú korában a zsinati püspökök tanácsadójaként vett részt a nagy eseményen, és azóta is nagykövete a zsinati eredmények hirdetésének, terjesztésének. Legutóbbi, nagy nemzetközi elismerést szerzett műve húsz éve jelent meg a témáról: A lélekre nyitottan. Szerzetesélet a II. Vatikáni Zsinat után (199719015). A Vigilia számára tett nyilatkozatában így foglalta össze tapasztalatait: „a zsinat volt a Szentlélek energiájának hatalmas kiáradása az egyházra és az egyházon át az egész emberi családra. Ez nekem világosabb ma, mint ötven évvel ezelőtt. Akkor figyeltem a részleteket, ma jobban látom az egészet. Akkor az erdőben voltam, s láttam a fákat; ma látom a hatalmas erdőt.” A II. vatikáni zsinat bezárásának napja, 1965. december 8-a egyben új kezdet is volt. Újabb zsinati könyvében a szerző újra hirdeti, hogy a hívő népnek kell folytatnia a megértés keresését, új belátásokra jutnia, felfrissült módon hirdetnie az üzenetet, hogy az világosságot és reményt vigyen a nemzeteknek. Ebben a vállalkozásban a Szentlélek nem kevésbé segíti a mai nemzedéket, mint ahogy annak idején a zsinatot. Az emberi küzdelmek természetesen folytatódnak: disszonáns hangok hallatszanak, heves harcokat vívnak – pontosan úgy, ahogy az az összegyűlt püspökök között annak idején történt. „A mi időnk a zsinat befogadásának – megértésének és tettekre fordításának – ideje. Nem kevesebbet követel tőlünk, mint hogy belépjünk a zsinat lendületébe, és megtérésünk által új felismerésekhez és új gyakorlathoz jussunk el” - írja Őrsy László e friss látást, és ennek nyomán új és szükséges gyakorlati teendőket felmutató könyvében. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"