A szerkesztő, kritikus, tanulmányíró Ács Margit az 1970-es években kezdett szépprózát írni, majd hosszú kihagyás után az ezredfordulót követő évtizedben jelentkezett újra elbeszélő művekkel. Ez a novellisztikus kerekségű fejezetekből álló új regénye egy fővárosi asszony egyszerre szokványos és különös élettörténete. Az írónő gyerekként úgy képzelte, hogy ha a mennyország odafönn van, a pokol meg valahol a mélyben, akkor a purgatórium a kettő között, azaz itt a földön. És itt válik el, ki hová kerül érdemei szerint. A külön-külön is értelmezhető történetek központi alakja Boriska, Borcsa, majd Bori néni, akinek az élete itt, ebben a köztes világban, az érdemek és a bűnök határmezsgyéjén telik.