A kötet egyszerre nosztalgikus időutazás és mélyen személyes önfeltárás. A szerző őszinte, finom humorral átszőtt írásai gyermekkori emlékek, fiatalkori keresések, zenei korszakok és belső átalakulások rétegeit bontják ki. A könyv nemcsak történeteket mesél – ritmust, hangulatot, életérzést ad, a múlt és a jelen találkozási pontjait keresi. A történetek egy generáció közös élményeit idézik meg: a ’80-as és ’90-es évek zenéit, hangulatait, az első szabadságérzést, a táncterek lüktetését, a fiatalkori bizonytalanság és rátalálás pillanatait. A kötet mégsem csupán nosztalgia – sokkal inkább egy belső utazás, amelyben a szerző őszintén beszél félelmekről, kudarcokról, szégyenről, bátorságról és arról, hogyan válik az ember önmaga társává. Az írásokban a személyesség és a derűs önirónia különleges elegyet alkot. A zene végigkíséri a könyvet: hol kapaszkodó, hol időkapu, hol gyógyír, amely újra és újra visszavisz fontos élethelyzetekhez. A fejezetek úgy épülnek egymásra, mint egy lemez számai – mindegyik új hangulatot, új rezdülést hoz. Ez a könyv azoknak szól, akik szeretik a történetekben önmagukra ismerni; akik tudják, hogy a felnőtté válás nem egyetlen nagy pillanat, hanem sok apró felismerés sorozata; és akik hisznek abban, hogy a múlt, bármennyire színes vagy fájdalmas, mindig új fényt adhat a jelennek. Az Élek meghitt, őszinte és szépen megírt vallomás arról, hogy élni nemcsak létezni: élni annyi, mint emlékezni, rálátni, elfogadni, és végül újra megtalálni a saját ritmusunkat. Aki velünk tart, nemcsak olvas, hanem átél: felismeri saját félelmeit, örömeit, régi kabátjait, zenéit és önmagát. Az Élek azoknak szól, akik szeretnék újra megtalálni a múlt fényeit és a jelen bizonyosságát: azt, hogy élünk, változunk, és közben lassan megértjük önmagunkat.