„Az erdélyiek 1916. évi menekülését a történetkutatás eléggé elhanyagolta. Kevés tanulmány íródott róla, azok is inkább hadtörténeti szempontból” – állapította meg Pál-Antal Sándor akadémikus. Bár némileg javult a helyzet az által, hogy az I. Világháború kitörésének centenáriuma alkalmával több történelmi munka is megjelent, mégis a probléma, miszerint a korszak iránt érdeklődő olvasó meglehetősen kevés, s általában csak egy-egy részterületet érintő tanulmányra támaszkodhat, ma is fennáll. Márk Attila felleltározva a háromszék-felsőfehéri, a homoródi és a keresztúri unitárius egyházkörben a Magyar Unitárius Egyház 1526/1916 számú intézkedése nyomán az egyházközségekben született jegyzőkönyveket, amelyek az 1916-os román betörés eseményeit, azok következményeit voltak hivatottak rögzíteni: így sorra vették a kiürítési parancs teljesítését, annak mértékét, a magyar közigazgatás menekülését, az egyházi iratok és klenódiumok menekítését, a román csapatok invázióját, a román katonák viselkedését, az elszenvedett atrocitásokat, a helyi kollaboránsok cselekedeteit, a román katonák kivonulását és a menekültek hazatérését, leltárba vették az elszenvedett károkat. A jegyzőkönyvek értelmezését Pál János történész tanulmánya segíti.