Az Éjszakai napsütés a misztikáról szól. A szó hallatára sokaknak paranormális jelenségek, látomások, föld fölötti lebegés és stigmatizáció jut az eszébe, de a misztika eredeti, hagyományos jelentése egészen más: a misztika a misztérium, az Isten Krisztusban megvalósuló megváltó művének személyes, odaadó, megélt befogadása. Olivera atya könyve az olvasót egyfajta „hétköznapi misztikába” avatja be, arra hívja, hogy reflektáljon személyes istenkapcsolatára a kortárs kultúra és a keresztény hagyomány fényében. „A jövő kereszténye vagy misztikus lesz, vagy egyáltalán nem lesz.” – Ez a Karl Rahnertől származó gondolat inspirálhatja a Bernardo atya könyvét kezébe vevő magyar olvasót is. A személyes istentapasztalatra vágyakozó ember biztos és rendszerezett útmutatást, lelki táplálékot talál ebben az írásban, s a személyes imádságot, imaéletet keresztény élete középpontjába állító hívő a könyv segítségével felfedezheti a lélek dolgainak mély egyszerűségét, az éjszakai napfény felragyogását. Bernardo Olivera (1943-) argentin trappista szerzetes. 1962-ben lépett be az azul-i monostorba, melynek 1984-90-ig apátja volt. 1990 és 2008 között a Trappista Rend generális apátjaként, azaz legfőbb elöljárójaként szolgált Rómában. Számos lelkiségi könyv szerzője, a tibhirine-i vértanúk boldoggá avatásának előmozdítója, a Soledad Mariana mozgalom alapítója. Hazatérve még tíz évig közössége apátja volt, majd 2018 óta visszavonultan él.