Bernardo Olivera argentin szerzetes-író műve egy misztikus elmélkedés a keresztény hit mélységeiről, amelyben a monasztikus élet tapasztalatát használja fel ahhoz, hogy az olvasót egy belső, spirituális utazásra invitálja. A könyv központi gondolata, hogy a misztika több, mint csodák keresése: valójában a hit mély, személyes megtapasztalása Isten jelenlétében. Olivera szerint sokan csak a misztikum külső jeleire várnak - látomásokra, csodákra, extrém élményekre -, miközben a lényeg az Isten iránti odaadás és a lélek mély összekapcsolódása vele. A könyv gondolatmenetek sora, amelyek a misztikus tapasztalat antropológiai, teológiai és monasztikus gyökereit vizsgálják. Olivera végigvezeti az olvasót a misztérium fogalmának eredetén, majd rávilágít arra, hogy a lelki élet "éjszakája" (a belső sötétség és kétely időszakai) nem ellentétei a hitnek, hanem annak lényegi része. Ebben az értelemben az "éjszaka" nem pusztán sötétséget jelöl, hanem transzformatív lelki állapotot, ahol a hívő szembesül belső hiányosságaival, kétségeivel és Isten-keresésének mélységeivel. Az író kifejti, hogy a misztika nem kizárólag a szerzetesek vagy, a "szentek" kiváltsága; ha valaki megtanul figyelni belső állapotára, imádságára és a transzcendens jelenlétére a hétköznapokban, akkor maga is megtapasztalhatja a belső "éjszakai napsütést". Olivera azzal is foglalkozik, miként értelmezzük gyakran félre a misztikus tapasztalatot; hogyan fogadhatjuk el a lélek éjszakájának kihívását a hitünkben; és miként válhat a keresztény élet egy folyamatos, belső átalakulással járó úttá. A záró gondolatok arra ösztönzik az olvasót, hogy ne a külvilág jelei után kutasson, hanem ezen belső utazás során fedezze fel a szeretet, a kiengesztelődés és a lelki fény tényleges valóságát, rámutatva, hogy a valódi misztika nem elmenekülés a valóságból, hanem annak teljesebb befogadása és az Istenhez való közeledés. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"