Szergej Eisenstein személyiségének és zsenialitásának természetét tárja fel Guzel Jahina új könyve. Nevezhetjük történelmi regénynek: akárcsak korábbi műveiben, Jahina most is a bolsevik forradalom utáni évtizedek emberi tragédiáiról ír; de Eisenstein története bizonyos szempontból örök, amíg vannak a művészetet a saját ideológiájuk szolgálatába állító elnyomó rendszerek. A Művész arra vállalkozik, hogy új Történelmet adjon a tömegeknek, amely felváltja a régit, az elavultat. Miután felfedezte a mozi legfőbb titkát – miszerint az emberek elhiszik, amit a vetítővásznon mutatnak nekik, így az valósággá válik –, Eisen kifejleszti és tökéletesíti saját művészi módszerét, amely a nézőkben kiváltott erős érzelmi reakción alapul. Ezeknek az erős érzelmeknek a lelki forrásait is feltárja az író, Eisenstein minden eddigi életrajzírójánál mélyebbre hatolva a fiú és az anyja kapcsolatába. Ami persze már messze szétfeszíti egy történelmi munka, egy hagyományos életrajz kereteit: így lesz belőle letaglózó erejű pszichológiai regény. „Soha senki nem nézett még rá ennyire támogatóan, ilyen őszinte szívjósággal és gondoskodással – sem a Papa rigai gyermekkorában, sem Meyer a színháznak áldozott ifjúkorában. Mindkét apja, a biológiai éppúgy, mint a szellemi, szigorú volt, és a szív melege helyett inkább a hűvös bánásmódot részesítette előnyben. Kemény nevelők voltak, sokat követeltek tőle. Ridegek voltak, igazságtalanok, híján minden nagylelkűségnek, megtagadták tőle a legfontosabbat – a Papa egy szóval sem avatta be a fiát a férfiasság titkába, ahogyan Meyer sem a művészetébe. Ezek az apák a vetélytársai voltak, és sokkal erősebbek Roriknál. Olyanok voltak, mint Uranosz és Kronosz, mint a féltékenység és a könyörtelenség. Soha nem voltak szerető apák. Sztálin viszont az volt. Ő volt a biztatás, a kegyesség, az őszinteség, a jóság. A megélt évektől csontosra érett kezében gyengédség volt. A szemétől a halántékáig futó ráncokban figyelem. Mosolya megerősítés volt. Halk hangja nyugalom és béke.” Guzel Jahina Kazanyban született és nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsészdiplomát; jelenleg Kazahsztánban él. Első regénye, a Szibériába száműzött tatárokról szóló Zulejka kinyitja a szemét a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv- és a Jasznaja Poljana-díjat, és több mint harminc országban jelent meg. Hasonlóan nagy sikert aratott Oroszországban és világszerte két további regénye is. A szerzőtől a Helikon Kiadónál megjelent: A Volga gyermekei (2020; első magyar kiadás: 2017) Szerelvény Szamarkand felé (2022) Zulejka kinyitja a szemét (2025)