A Genfben élő, ám idehaza rendszeresen publikáló költőnő sokfajta motívumot változatos versnyelven szólaltat meg, versvilága mégis koherens, mert pontos összhangban van benne a személyes vallomás és az egyetemes tapasztalat, a sorsérzet és az egzisztenciális fölismerés. Új kötetének mondandója is egzisztenciális kérdések köré csomósodik, mint az anyaság, a gyász; és legyen bár pozitív vagy negatív az ábrázolt tapasztalat, versei glóbuszát beboltozza az értelem, a rend és Isten keresésének szándéka, a teljesség elérésének óhaja. A természet szépségének látványa és a maga sorsával való számvetés elvezeti az égre nézéshez, az Úr közelségének kívánásához: „Korábban jön az alkonyat már, / hallgatag fákra köd zuhan, / utam az árnyak csarnokában / közelebb visz hozzád, Uram” (Közelebb hozzád).