A pszichológus hivatású Vados Anna már első kötetével (Nincs véna, 2022) elnyerte a Petri György-díjat. Újabb verseinek kötete hat ciklusra tagolódik, ugyanakkor valamennyi darab az emberi kapcsolatokról, a lélek benső viszonyairól mond el nagyon fontos dolgokat. De ennél is tovább megy, a mindenkiben ott élő ismeretlent vagy a rég látott ismerőst szólítja. Többször visszatérő alakja Mihály, élete tanúja és társa a lehetetlen, életveszélyes kalandokban. A kapcsolatok részleteiből és benső tükröződéseiből kirajzolódik nemzedékének, az Y-generációnak az arculata, maga- és lehetőségkeresése, a veszélyes életre, olykor az önpusztításra való hajlama. A lírai alany vallomása szerint 18 évesen a remegő kezeit az asztal alá rejtette (Rendes angyal), barátnője halálát kívánta (És rám csukta a Skype-ot), már 15 éves korában rengeteg gyógyszert szedett (Szemző néni), társa, Mihály kedvenc időtöltése pedig az volt, hogy kiült valamelyik híd pillérére (Félek a hidaktól), vagy épp a vasúti síneken botorkáltak együtt (Folyékony hamu). A mozaikos, darabos szövegezésű, karcos irályú versekben újra és újra föltűnik Nietzsche „veszélyesen élni” gondolata, amely szerint az élet lényegéhez tartozik a kaland, a veszélyek nélküli élet keveset ér. Ugyancsak visszatérő versmotívum a függőség, majd a kijózanodás, a megtisztulás vágya, a kapaszkodók keresése, és a szabadság nyelvének gyakorlása. Egy tévelygő, kereső nemzedék életérzése szólal meg Vados Anna verseiben, amelyekben a megszólalás mellett komoly szerepe van az elhallgatásnak is.