Az 1960-as évek elejéig a magyarok szűk köre utazhatott csak külföldre, főleg Nyugatra, az új jogszabályok értelmében azonban az ún. baráti, szocialista országokba könnyebb volt kiutazni. A keleti tömb országai között is akadtak „sláger országok”, így például – főként nyaranta – Bulgária vagy Lengyelország. A „szűk levegőjű” Kádár-rendszerben élők közül sokan „a szabadság földjeként” tekintettek Lengyelországra, főleg a hadiállapot 1981-es kihirdetéséig. Sokan autóstoppal járták be az országot, s tapasztalták meg a lengyel-magyar barátság jeleit. Ez a generáció kiváló polonistákat, költőket, műfordítókat, történészeket, szociológusokat adott a magyar kultúrának és tudománynak, akik hangsúlyosan foglalkoztak a lengyel-magyar kapcsolatokkal.