Charles Bukowski, a német származású amerikai író csak viszonylag későn, 1955-ben kezdett irodalommal foglalkozni, leginkább Kerouac és Ginsberg hatására, ám eleinte is némileg másként, később pedig az egyre divatosabbá váló beat irodalomtól homlokegyenesen eltérően. Regényei, versei, novellái (e három műfaj meglehetősen egymásba mosódik nála) részint első példái, részint csúcsteljesítményei voltak a nyolcvanas évekre kibontakozó szado-mazo irodalomnak. Eredetileg 1973-ban napvilágot látott, és magyar kiadásban immár másodszorra megjelenő kötete, az Egy vén kujon jegyzetei az egyik legjobb, legjellemzőbb munkája: saját nevén (vagy legalábbis legtöbbször azon) szerepel a rövid történetekben, amelyek ugyan többnyire csak egy-egy epizódot, egy-egy eseményt villantanak fel, de a narrátor-főszereplő miatt, és hangulatuk, modalitásuk, eseményanyaguk és humoruk okán is összekapcsolódnak, egy nagy "szöveg" elemeivé válnak.