Gazdag érzelemvilágú alanyi lírát művel Pájer János, aki költeményein keresztül szeretné átáramoltatni magán mindazt az elemi és felfokozott érzéshullámot, amit a szerelem kivált belőle. Versbe oltott vallomásainak gyűjteménye arról tanúskodik, hogy a költő számára a szerelem nem csupán egy a megélt érzelmek közül: életét, teljes lényegét ez az emóció határozza meg. Ez szervezi mindennapjait, az őt körülölelő valóságot is ezen a szűrön keresztül szemléli. Pájer János versnyelve érzelmileg felfokozott, közvetlen megnyilvánulások és erős díszítmények keverékéből áll elő, melyet az alanyi költő energiája tölt fel. Ez az emóció hajtotta lírai galvanizmus magával ragadja a hasonló lelkesültségben lévő olvasókat, a vallomások, érzéki benyomások erőteljes ábrázolásának hatása alól nehezen tudják majd kivonni magukat.