Sirokai Mátyás előző három verseskötete (A beat tanúinak könyve, 201310267; A káprázatbeliekhez, 201510338; Lomboldal, 202010147), ha nem is összefüggő trilógiát, de mindenképp valamiféle motivikus sorozatot alkot. Az első könyv utazás volt a kollektív tudattalanba, a második egy űrutazás mozaikos rajzolata, a harmadik pedig utazás a sűrű erdőbe. E mostani kis kötet darabjaiban is szerepe van az utazás motívumának, az utazás közben látott táj képeinek. A cím nélküli versek elsőjében („A másik tengert…” kezdetűben) kétirányú az utazás: a tenger látványa és a koponya belsejének érzékelése jelenik meg a műben, sajátos fénytörésben, és azzal a kérdéssel a végén: „Mi kell ahhoz, / hogy egy árnyék / világosabb legyen / annál, amire / rávetül?”.