A szerző kötelességének érzi megjegyezni, hogy könyve reménybeli olvasói sem filmesztétát, sem zeneesztétát nem tisztelhetnek benne. Úgymond kétkezi zenész – hegedűs – volt egész életében. Diplomájának megszerzése után közel tíz évig zenetanárként, majd nyugdíjazásáig az MRTV szimfonikus zenekarában dolgozott. Azaz bölcsész tanultság, észjárás, bölcsészet-tudományos módszertan, metodika, nem kerültek szellemi látóhatárának közelébe. Hogy ez számít-e vagy sem, az akár egyszerű, önkényes döntés kérdése is lehet. Így, vagy úgy, a szerző úgy érzi – megint kérdéses, naivitás-e ez részéről vagy sem –, nem tehet mást, mint hogy bevallja: igyekezett alapos lenni. Hogy ez az igyekezet elegendő-e, azt az olvasónak kell eldöntenie. Nyilván lesz közülük, aki néhány bekezdés után félredobja, de remélhetőleg olyan is, aki figyelmesen végigolvassa a könyvet.