A mozaikos szerkezetű kötet címe jól sejteti, hogy Büki Mátyás munkája nem filmzenéről szóló értekezés, nem módszeres áttekintés, hanem gondolatfutamokat, vonatkozó asszociációkat, egymáshoz akár lazán kapcsolódó témákat fölvető, rögzítő, laza megfogalmazású jegyzetek sora. Ráadásul e jegyzetek sem mindig a témára koncentrálók, hanem olykor elkalandozók, kérdéseket és kételyeket megfogalmazók, és rendre szubjektív nézőpontúak. A szerző visszatérően próbálja tisztázni film és zene viszonyát, megállapítva, hogy e viszony legtökéletesebb megvalósítója a videóklip. Büki Mátyás messziről kezdi témája megközelítését: a fényképtől, az állóképtől, ezután tér rá a mozgókép természetére, a zene érzelmeket kiváltó vagy fölerősítő hatására, és csak ezután ír film és zene találkozásáról.