Kiss Judit Ágnes legújabb regénye a kiszolgáltatott és magára hagyott nők sorsát állítja a középpontba. Az egyes szám első személyben elbeszélt visszaemlékezés egy többszörösen traumatizált középkorú anya történetét hozza közelebb olvasóihoz. A regény első felében Regina kamasz éveit, míg a másodikban házasságát és a házasságból történő menekülés lépéseit ismerhetjük meg. A szerző kellő arányérzékkel nyúlt a témához, amikor a szexualitás vagy a bántalmazás kerül az előtérbe, nem veszik át a regény diskurzusa felett az irányítást, annyit és akkor láttat a sérülést okozó dolgokból és személyekből, amennyi nem borítja fel ennek a nagyon empatikus és finom kézzel megszőtt regénynek az egyensúlyát. A brutalitásában is tartózkodó szöveg megdöbbenti az olvasókat, de a szenzibilis sokkhatás helyett az együttérzést indítja el. A kamasz lányt ugyanis nevelőapja megerőszakolja, s ami igazán szörnyű, ezt az anya tudtával teszi – ezután nem csoda, ha a fiatal lány a testiséget, a szexualitást nem tudja a maga teljességében megélni, a gátak és falak, melyeket tudatalattija felhúzott, meghatározzák későbbi kapcsolatait is.