A háborús pusztításban mérhetetlen számban vesztek oda emberek és állatok. Az épített kultúra és a szellemi javak, a kultúra szintén pótolhatatlan veszteségeket szenvedett el a barbár harcok közben. Kevesen gondolnak azonban az állatkertekben ragadt egzotikus állatokra, akik szintén nem tehetnek arról, hogy ketrecben, rácsok mögött élnek. A mindennapokban is csak úgy maradhatnak életben, ha van valaki, aki gondoskodik róluk. Jean Hatzfeld regénye két kislány eszményi barátságát állítja szembe a második világháború tomboló poklával, miközben az állatok e szintén ártatlan csoportjára irányítja olvasó figyelmét. A megindító, drámai, mégis szikár, s éppen ezért döbbenetesen kemény hangot megütő regény Budapesten indul, a magyar főváros ostroma adja azt az apokaliptikus hátteret, amely előtt Sheindel és Izeta, a zsidó és a cigány kislány életének drámai eseményei zajlanak. A náci rendszer a két kislányt egyaránt el akarja pusztítani, az árják világában sem a cigányságnak, sem a zsidósának nincs helye.