Szászi Zoltán legújabb regénye egy történelmi, társadalmi és kulturális mélyfúrás, a fikció és a mesélőkedv révén kivirágzott történet, amely a 20. század sorsfordító éveit veszi sorra a dél-szlovákiai kisvárosok és falvak, valamint Kassa nagyvárosinak ható, mégis szűkre szabott világában. A történet Pocakos úr utazásaként formálódva az utazó mesélő nyomán bontakozik ki. A férfi Kassába tart, de eközben feltárja a múltat, a rokonság, az ismerősök és a környék emlékezetét. Az elbeszélés némi posztmodern utóérzéssel fűszerezve a különböző idősíkokat is egymásba játssza, átfedések, ki- és eltakarásokból áll össze ez a kaleidoszkópszerű kép. A regény a vidék egyéni arcát annak lakóin keresztül ragadja meg: értelmiségiek és parasztok, dzsentrit játszó urak, valamint egy fényképész, akit az éles kapáikkal gyomot irtó parasztok először két lábon járó gémeskútnak néznek a rekkenő hőségben. A fényképész műhelye lesz a regény másik gyújtópontja, a fényképek megőrzik a múlt egy-egy elkapott pillanatát, a munkába belefásult vagy éppen vidám tekinteteket, a hűséget és a hűtlenséget egyaránt.