A civilizációnk összeomlásának lehetősége ma már nem pusztán elméleti felvetés, hanem egyre inkább megélt valóság. A kérdés többé nem az, hogy bekövetkezik-e, hanem az, hogyan élhetünk benne – emberként, közösségként, egymáshoz és az élővilághoz kapcsolódva. A folyamatos krízisek, veszteségek és bizonytalanságok korában újra kell tanulnunk, mit jelent élni, érezni és cselekedni. Szembesülnünk kell saját sebezhetőségünkkel, miközben meg kell találnunk azokat a belső és közösségi erőforrásokat, amelyek segíthetnek eligazodni egy széteső világban, és értelmet adni annak, ami előttünk áll. Nem menekülve, hanem tudatos jelenléttel. Ez az egyetlen lehetőségünk, hiszen a túlélés és az alkalmazkodás valódi lényege nem más, mint maga a szeretet. A Holnapután könyvsorozat újabb köteteként meg¬jelenő Egy másik világvége továbblép az összeomlás tudományos leírásán: a „kollapszozófia” felé fordul, és azt vizsgálja, miként alakíthatjuk át belső világunkat és kapcsolatainkat egy széteső rendszerben. Ez a könyv arra hív, hogy ne csupán túléljük az egymásba fonódó válságokat, hanem új jelentéseket, történeteket és közösségeket teremtve képesek legyünk emberhez méltó módon élni az összeomlás idején, felelősséget vállalva egymásért és a világért.