Noha Gálla Edit írásai már tíz éve rendre felbukkannak különféle irodalmi folyóiratok lapjain, most - a Napkút Kiadó Pálya! címmel futó sorozatában - jelenik meg első verseskötete. Sokszor kiderült már korábban is, hogy fajsúlyos, az emberi élet próbásabb, borúsabb oldalára fókuszáló gondolatok, a melankolikus, sötétebb tónusú érzelmek nem csak az élete delén túljáró korosztály privilégiuma. Ezek foglalkoztatják alapvetően a költőnőt is, aki elsősorban olyan élményeket önt lírába, mint az elidegenedés, az emóciókat és kedvet lassan elnyelő közöny, a bánat, a magány, a veszteség, a feltartóztathatatlan elmúlás: "Ásítva tátják mohó szájukat az évek, / és elnyelnek titeket. / Évfordulók egyszerre intő jelek lesznek, / rövidülnek a napok. / Távolba zsugorodnak régi játékaink. / Kifakulnak a képek. / A múlt fennakadt, és összeszorítja torkunk. / Elapadnak a szavak." (Testvérek). Mondanivalóját, amely gyakorta egyensúlyoz a valóság és a szürrealitás, az álmokat idéző képzelet vékony határmezsgyéjén (és amit alkalmanként fel-felkönnyít egy kis szarkasztikus humor) leginkább hagyományos formába önti: olykor rímes, máskor rímtelen, de gyakorta szabályos négy-, néha háromsoros szakaszokba, egységes küllemű szövegblokkba. Az összesen öt ciklusnyi költeményt tartalmazó összeállítás a pályájuk elején tartó tehetségekre kíváncsi olvasók figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"