A 20. századi magyar politikatörténet egyik legellentmondásosabb, noha nem túl jelentős alakja volt Rátz Kálmán (1888-1951), aki fiatalon katonai pályára lépett, húszévesen már huszártiszt volt. Az I. világháborúban orosz fogságba esett, ahonnét, jelesül Turkesztánból hazaszökött. Idehaza alapító tagja volt az Országos Véderő Egyesületnek, itt került kapcsolatba később pártfogójával, Gömbös Gyulával. 1919 februárjában ellenforradalmi szervezkedés vádjával lecsukták, csak a Tanácsköztársaság bukásával szabadult ki. Tiszti különítményes lett, részese a visszatérő IV. Károly ellen tervezett merényletnek. A konszolidáció időszakában a Hadtörténeti Levéltárban dolgozott, ezt az időszakot úgy minősítette, mint valami hibernált állapotot.