Az osztrák kormány 1859. szeptember 1-én adta ki a Protestáns Pátenst; Ferenc József „uralkodói parancsszóval” akarta a két magyar protestáns egyházat szabályozni. Azok szervezetét és működési elveit felülről vezérelve meghatározni. Deák Ágnes, Demmel József és Kertész Boton vaskos tanulmánykötete (de a könyvet akár többszerzős monográfiaként is olvashatjuk arra vállalkozott), hogy a Protestáns Pátens hatását, következményeit részletesebb vizsgálat tárgyává tegye, miközben nem feledkezik meg a nemzetiségi és felekezeti, vagy éppen felekezeten belüli ellentétek alaposabb bemutatásáról sem. A Pátens egyrészt hűen tükrözi, hogy Ferenc József és kormányzata milyen elveket követve próbálta a Magyar Királyságot irányítani, az ultramontán Habsburgok hogyan viszonyultak a protestáns egyházakhoz, valamint arra is kiváló lehetőséget biztosít, hogy az egyházak reakciói mentén a korszak magyar politikai ellenállási mozgalmára irányítsák az olvasók figyelmét. Az előszó után az első fejezet (Egyházrendezésből egyházszakadás) a Pátens fogadtatását és a kezdeti ingadozás utáni elutasítását járja körül. A magyar reformátusok egyöntetűen, az evangélikusok közül pedig csak a magyarok utasították el, a szlovákok a Pátens elfogadása mellett érveltek, ami ideiglenes egyházszakadáshoz vezetett, előrevetítve a nemzetiségi konfliktusokat, valamint az adott nemzetiség Habsburgokhoz fűződő politikáját.