Pecz Samu (1854-1922) a neogótika legjelentősebb alkotója volt Magyarországon; olyan mester, akinél forma és funkció elválaszthatatlan egységet képezett, a józan építészi számítás és a historizáló forma, a gótikus szerkezet és a statikai-mérnöki megoldás nála egységet alkotott. A tanulmánykötet az építész halála századik évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak megszerkesztett szövegét tartalmazza. Sisa József előszava azon túl, hogy Pecz Samunak a magyar építészet történetében betöltött szerepét, jelentőségét méltatja, művészetének karakterjegyeit is meghatározza. Ezt követi 13 tanulmány, amelyek az építész munkásságának részletkérdéseit tárják föl. Vukoszávlyev Zorán Pecz Samu templomépítészetéről adott elő, tudatosítva, hogy ilyen irányú munkásságának súlypontját a protestáns templomépítészet alkotta.