B. Kovács András kolozsvári születésű, sepsiszentgyörgyi újságíró és Kovács Pali Ferenc (1939) kalotaszegi, mákófalvi földműves, majd félig-meddig városivá lett gyári munkás és műkedvelő előadóművész az 1980-as évek első felében kerültek kapcsolatba, majd erős barátság szövődött közöttük. Az újságíró nyomon követte a Kolozsvárra ingázó munkásember sorsának alakulását, szerette volna segíteni mostoha sorsának meghaladásában, eközben lejegyezte kiváló elbeszélőtehetségű barátjának történeteit. B. Kovács András a levelezésük és magnón rögzített beszélgetéseik alapján írta meg a könyvét, amely műfaji tekintetben valahol az oral history és a szépirodalom között helyezkedik el; a szerző maga tényregénynek nevezi művét, amely ugyanilyen alapon lehet akár riportregény vagy népi emlékirat is.