Csontos Márta első verseskönyvének (Az Édenből az időtlenség, 2006) kiadása óta közel húsz esztendő telt el, azóta tucatnyi kötete jelent meg, ezek mindegyik a szerző pillanatnyi létrezdüléseit rögzítette. E mostani könyv alapgondolatát úgy lehetne leírni: az emberi útválasztás dilemmái jelennek meg lírai kompozícióiban. Egója folyvást utat keres, válaszút előtt áll, miközben a helyzete azért sem könnyű, mert éjsötétben kell tájékozódnia (Napfogyatkozás). Ez a gondolat folytatódik, ismétlődik meg számos versében: téli sötétségben didereg a lélek, és „Odakint parazita árnyak lógnak a fákon, / fölötted boszorkányruhás varjak / viszik elmúlt villanások fekete dobozát” (Mélysötét). E darabokban a lírai alanyt körülvevő világ kiismerhetetlen, félelmetesen sötét, és „az idő mélységei határtalanok” (Step by step), „a legfelső lépcső nem vezet sehova” (Kamikáze), „lehulltak az égre énekelt madarak” (Puhatestű ivadékok).