A tizenhat esztendős Greta Thunberget sokan emlegetik, mint békedíj esélyest, ám azt kevesen tudják, hogy a család már büszkélkedhet egy Nobel-díjassal Svante Arrhenius (1859–1927) személyében, aki 1903-ban (az elektrolitikus disszociáció elméletének kidolgozásáért) kapta meg a kitüntetés kémiai díját. Tovább göngyölve e távoli családi szálat, Arrhenius az elsők között vizsgálta a szén-dioxid légkörbeli koncentrációjának hatását az éghajlatra, vagyis az üvegházhatást. Greta édesapja a neves ős után kapta a Svante keresztnevet. A svéd kislány egyesek szemében az új Szent Johanna, aki egyedül vette föl a harcot a Föld pusztítóival, és most iskolasztrájkolókból, tudósokból és zöldekből verbuválja csapatát, mások szemében viszont ő az európai nemzetállamok végének vészharangkongatója. A tisztánlátást segíti vele és mozgalmával kapcsolatban a részben általa írt családtörténet (és vészkiáltás). Ég a házunk címmel. A másik három szerző a már említett színész, producer édesapa, Greta sikeres énekesnői karrierrel büszkélkedő édesanyja, Malena Ernman és az ugyancsak kiváló zenei képességekkel rendelkező kishúga, Beata. A könyv kendőzetlenül őszinte – az olvasó mindent megtudhat nemcsak a klímakrízisről, hanem a modern élet kuszaságáról és bonyolultságáról is. A Thunberg–Ernman család életrajzából kiderül ugyanis, hogyan nőtt fel az aspergeres Greta, milyen hatalmas áldozatokat kellett vállalnia szüleinek, valamint hogyan alakult az életük és a klímavédelem ügye az elmúlt években. A tanmese szerint miközben mi ülünk az asztalnál és veszekszünk, a házunk ég. Persze egyesek szerint nem is ég, mások szerint nem teljesen biztos, ezért várjunk, amíg több bizonyítékunk lesz. Néhányan azt mondják, igenis ég, azonnal tennünk kell valamit. A füst egyre fojtogatóbb, a meleg elviselhetetlen: ki tudja, kijutunk-e élve? És akkor felpattan az asztaltól valaki: „tűz van!”. Egyesek szerint ez botrány, hiszen a vacsorából még hátra van a desszert és a szivar. A többiek hőbörögnek: miért pont ő beszél, hiszen az iskolában a helye, nem szaktekintélye a témának, és különben is, biztosan áll valaki vagy valamilyen érdek a háta mögött. Néhányan viszont elkezdik kiabálni: „tűz van, ég a házunk!”. Az emberiség önképe szerint az első két csoportba tartoznak a „normálisak”, a harmadikba a „szélsőségesek”. Törvényszerű hát, hogy egy „nem normális” kislány legyen a globális környezetvédelmi küzdelem vezéralakja. Greta szavai a politikusokhoz: „nekem nem kell a maguk reménye… Azt akarom, hogy pánikoljanak! Azt akarom, hogy úgy érezzenek, ahogy én érzem magam mindennap… Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha égne a házuk. Merthogy ég is”. Két híresség reakciója a könyvborítóról: „Az ilyen akciók miatt érzem úgy, hogy mégis előbbre jutunk. Ha a fiatalok nem tesznek valamit, akkor végünk” (David Attenborough). „Az a komolyság, amivel Greta és rajta kívül még oly sok fiatal felhívja a figyelmet…, hogy milyen élet vár rájuk, arra sarkall minket, hogy elszántabbak legyünk a klímapolitikában” (Angela Merkel). "www.kello.hu © minden jog fenntartva"