A 20. századi francia költészet különc, de nagy hatású alakja, az avantgárd festőként is ismert Henri Michaux ifjúkorában hirtelen szeszélytől vezettetve felhagyott orvosi tanulmányaival és beállt matróznak. Húszas évei derekán beutazta Észak- és Dél-Amerikát, járt Törökországban, Kínában és Indiában. Ezekből az utakból később pompás útleírásai születtek (ld.: Egy barbár Indiában, 199804167). 1927 decemberében Amszterdamban szállt a Boskoop óceánjáró fedélzetére, hogy Panamán keresztül eljutva hosszú, egyéves utazást tegyen Ecuadorban és az amazonasi őserdőkben. Könyvének első mondatai biztatóak, ha valaki nem kedveli a száraz, tényszerű útleírásokat: „Olyan ember írta ezt az útinaplót, aki sem utazni, sem naplót vezetni nem tud. Az aláírás pillanatában egyszerre félelem fog el, ő veti magára az első követ…” Michaux színes leírásai, gondolatainak váratlan elágazásai különleges, egyedi narrációval lepik meg az olvasót. Útinaplójában a pontos megfigyelés, az érzékeny költészet és próza egyaránt helyet kap. Ecuador fővárosába érkezve pl. versre fakad: „Zömökek, rövid nyakúak, kisléptűek,/ Otromba terhükkel járják a várost az indiánok, felhőkráterbe ragadtan./ Hova tart ez a görnyedt zarándoklat?/ Keresztül-kasul járkálnak és kaptatnak; semmi több: ez a mindennapi élet./ Quito és hegyei./ A városra borulnak, aztán elámulnak… Itt mi mind a magasság ópiumát szívjuk, halk hangok, kis lépések, rövid lélegzet,/Keveset veszekszenek a kutyák, keveset a gyerekek, keveset nevetnek”. A szerző e korai, éles megfigyelésekről tanúskodó munkája egyedülálló és a maga korában igen kockázatos, rendhagyó kísérlet volt az útleírások irodalmában, de sok tekintetben ma is kuriózumszámba mennek a valóságos utazás élményét szellemi kalandokkal elegyítő gondolatsorai. A Henri Michaux néhány fekete-fehér vázlatrajzával, képeslapjával és levélrészletével illusztrált kötetet leginkább vájtfülű olvasóknak ajánljuk. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"