In memoriam nagyapó… Emlékül nagyapónak… Íme az ember – íme a század. Íme egy ember, s a XX. század. Egy ember – Sztankó Elek – és az ő élete. Egy élet a sok közül. Közben zajlik a XX. század. Átviharzik rajtunk, fölöttünk a történelem… „Nincs különbség köztük! Náci? Kommunista? Egykutya fiam, mind a kettő. Hitler volt a sátán, Sztalin meg Belzebub! Mit szóltam a háború kitöréséhez? Jót nem gondolt az ember. Sőt, még a fogságban is eszembe jutott nagyapám, mert ő is fogságban pusztult el…” „A háború. Az életemet vágta ketté. A fiatalságom esett áldozatul. Akkor kellett bevonulni, akkor kellett harcolni, akkor kellett fogságban sínylődni.”