Az Ecce homo a filozófus búcsúműve, melyben számot vet életével és munkásságával – miután ezt papírra vetette, elméje elborult. Az Ecce homo filozófiai, alkotói önéletrajz, intellektuális vallomás, melyben a szerző ecseteli szellemiségének alakulását, vall világnézetének, gondolkodásának alapgondolatairól, és számba veszi filozófiai teljesítményét. Teszi ezt hamisítatlan „nietzschei” szenvedéllyel, elfogultsággal, elementaritással, túlzásokkal, de elegánsan, robbanékony szellemességgel, őszintén. Miét vagyon én olyan bölcs; Miért vagyok én olyan okos; Miért írok én olyan jó könyveket – e megbotránkoztatóan szerénytelen fejezetcímek alatt közölt önreflexiók élesen mutatják Nietzsche szellemének eredetiségét, autentikusságát és merészségét. Előjönnek vesszőparipái: az idealizmus, a kereszténység, a moralizmus, a „németség” elleni ádáz küzdelmek. Aztán sorra veszi és méltatja összes művét. Végül pedig Miért vagyok én végzet címmel egy nagyszabású fináléval nyújtja át önarcképét az utókornak.