A kötet alcíme szerint hetvenhárom új verssel lép a kortárs líra értő olvasói elé Jónás Tamás, aki úgy képes a jelenben is érvényes gondolatoknak hangot adni verseiben, hogy eközben az olvasó egy röpke pillanat erejéig megfeledkezhet a mindennapok gyötrő anyagi valóságáról, a jelen nagyon is konkrét követelményeitől. Jónás Tamás versei időtlen, de nem korszerűtlen módon közvetítik ezeket az örök egzisztenciális tapasztalatokat; egyes szövegei szórakoztatnak, mások elgondolkodtatnak, megint mások nyugodt kontemplálásra hívják meg olvasóikat. Már a kötet címe is e kettősséget sugallja: a hagyományban gyökerező régisége jár kéz a kézben a jelen, a kortárs valóság technicizált és mediatizált valóságértelmezésével; ugyanis a drǣn eredetileg „a méhkas zümmögő hímjét jelölte”, vagyis a méhkas – látszólag – semmittevő lakóját, a szemlélődő méhet, akivel könnyen azonosíthatjuk a – szintén látszólag csak – nézelődő és gondolataiba merülő költőt. De ez a szó jelöli a modern technológia egyik fontos reprezentánsát, a fejünk felé emelkedő drónokat, melyek lehetővé teszik, hogy képet kapjunk a magasból, de azok már fegyverként is bevethetők. A kötet központi motívumai között találjuk a szerelmet és a szenvedélyt; ezt a nagyon is egyéni és nagyon is emberi tapasztalatot.