Dönci alig pár nappal ezelőttig egy kertes házban élt a szüleivel, ahol ők voltak az egyedüli lakók, a kert csak az övé volt, benne hangyákkal, felette felhőkkel, a szobája falán pedig világító csillagok ragyogtak éjjelente. S most? Nos, új otthonuk egy óriási házban van, ahol rengeteg a szomszéd, a játszótérre jó ideig tart a séta, a szobájában pedig dobozokon kívül semmi sincs. Még szerencse, hogy Dönci a varázstakaróját nem pakolta be, így mielőtt a teljes elkeseredés legyűrné, bebújhat alá - és láss csodát, mire előbújik, a kuckója falán (hála az Anya nevű jótündérnek) megint ott ragyognak a csillagok... A kötet második meséjében Dönci a közeli játszóteret fedezi fel, de elsőre valahogy sehogy sem találja a helyét, mindenhol játszik már egy másik gyerek: a homokozót elfoglalta egy kislány, a favonatot meg egy kisfiú. Mit van mit tenni, Dönci a tér kopasz fája alá kuporodik a varázstakaróval, amelynek segítségével felfedezi, hogy beteg bogarak sínylődnek a fa tövében. Bár ő jól ért a bogárgyógyításhoz, szüksége lesz egy kórházépítőre, meg egy mentősre is - vagyis egy kislány és egy kisfiú segítségére... Jeli Viktória kedves mesekönyve az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"