Kádár János belügyminisztersége a magyarországi kommunista diktatúra kiépítésének egyik döntő szakaszára esett. 1948–1949-ben a politikai hatalom már lényegében a kommunista párt kezében összpontosult, ám a sztálini típusú intézményrendszer teljes megszervezése, a közigazgatás, a rendőrség és a társadalmi ellenőrzés új rendjének kialakítása ekkor zajlott. Jelen forráskötet a Belügyminisztérium Politikai Kollégiumának fennmaradt üléseiről készült jelentéseket és feljegyzéseket adja közre. A testület nem egyszerű minisztériumi tanácsadó fórumként működött: olyan szűk, bizalmi alapon szerveződő politikai irányító kör volt, amelyben a tárca vezetői a párt szempontjai szerint vitatták meg a legfontosabb belügyi, közigazgatási, rendészeti és személyzeti ügyeket. A dokumentumok egyszerre engednek betekintést a hatalomgyakorlás hétköznapi technikáiba és a diktatúra építésének nagyobb folyamataiba. Szó esik bennük a rendőrség átszervezéséről, az államvédelem szerepéről, a közigazgatás politikai ellenőrzéséről, az 1949-es választások előkészítéséről és értékeléséről, a személyzeti döntésekről, a határsávról, az internálásról, valamint a központi akarat helyi végrehajtásának módszereiről. A tárgyalt ügyek mögött kirajzolódik az a politikai logika, amely a szakigazgatást fokozatosan a pártállami irányítás eszközévé formálta. Krahulcsán Zsolt bevezető tanulmánya, jegyzetei és a közreadott iratok a korszak kutatói számára alapvető forrásanyagot kínálnak, a szélesebb olvasóközönségnek pedig azt mutatják meg, hogyan működött a hatalom a döntések előszobáiban: értekezleteken, napirendi pontokban, személyi javaslatokban és végrehajtási utasításokban.