A költő legújabb verskötetében is a tükröződések és visszaverődések tükörlabirintusában járunk, ahol a tegnap és a ma, a régmúlt korok és az éppen történő jövő közt állandó párbeszéd zajlik. Részben ezt a sokféleséget, de még inkább a sokféleség mögötti egységet keresi és mutatja fel a költő. Két vers a kötetből AKI VAGY Amennyit egy hűs tenyér fölfog belőlem ebben a vad júliusi napsütésben annyit fogok fel én Istenem belőled aki Vagy bennem bennünk mindörökre Csak Te tudod hogy ez a perc testem sűrű közegében felragyog-e mint jel a horizont légritka terében Csak Te tudod s nem én ki didergő álarcaim letéve állok a végső napsütésben SZIKLÁK „Az ünnep az áldozat napja.” ——————Hamvas Béla Egek imája te szárny Érd el a csillagok honát Hozz választ üzenetet Ide a kútmély semmibe Ide ahol befalazva Lélek sír az anyagban Félelem pórusainkban Szárnyalunk mozdulatlan Titkok titka Szerelmes atom Törvényed az én napom Fényedben az idő időtlen Keringünk szűkülő körökben