Jenei László kötete hét novellát (Temet, érlel; A kihordó; Hátranéz, s mire lát; Szabályos csalódások; Marad reggelre minden; Kilátás a Mimazonból; Díszössztűz) tartalmaz. Valamennyit egy közös szálra fűzi föl a mindegyik írásban elrejtett elmúlás gondolata. Azonban a halál sohasem tényleges eseményként jelenik meg a színen, inkább allúziók, áthallások formájában irányítja olvasói figyelmét a szerző az elmúlás a már „nem levés” gondolatára, olyképpen, hogy különféle, időnként abszurd helyzetekbe rendezi szereplőit, akiket ténylegesen, vagy valamiféle közvetett kapcsolódás révén megérint az elmúlás, a gyász, akár az édesanya közelgő távozásáról esik szó (Temet, érlel), akár egy leendő szerelem semmissé válása kavarog lelkében (Szabályos csalódások). Egy helyütt egy terrortámadás (Díszössztűz) során pereg végig agyában a novellák alapkérdése, miként válhat a temető, a holtak lakhelye, az először lelket megrengető kétségbeesés után a nyugalom színterévé. És egyáltalán mennyire élhető át valamiféle felszínes nyugalom az itt maradottban a szeretett személy elvesztése után. Ezek a gondolatok azonban korántsem didaktikus tanításokban fogalmazódnak meg. Jenei László remekül érti a „misztikus” pillanatok, vagy éppen az egyfajta agresszív közegben megfogalmazható „életigazságok” irodalmi megjelenítéséhez. Így válik valamennyi írás „megfejtendő kérdéssé”, ám az olvasó a csak látszólagos kuszaságban fölfedezni véli majd saját démonait, azokat a sötét árnyakat, amelyek mindnyájunkat megérintenek a kiszolgáltatottság állapotában… A mai magyar próza fejleményeire kíváncsi olvasóknak jó szívvel ajánlandó. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"