A metafora az 1980-as évektől kezdődően kulcsfogalommá vált a nyelvészeti központú humántudományi elemzésekben. A kognitív metaforaelméletek, miként a jelen mű szerzője bevezetőjében rámutat, lehetővé teszik egy-egy korszak kulturális diksurzusának interdiszciplináris – nyelvészeti, antropológiai, pszichológiai, filozófiai, irodalom- és kultúratudományi – megközelítését. Aradi Csenge a kora újkori, 17. századi francia prózaesszé két olyan meghatározó életművét vizsgálja metaforáik elemzésén és összehasonlításán keresztül, mint Pascal és La Rochefoucauld.