Az esszéíró Végh Attila egyik alaptézise, hogy a világ nagyjából emberöltőnként megváltozik, a régi elhalványul, az új kialakul. Eszerint az ókori görögöktől úgy száz világváltozás választ el bennünket, mégis jónéhány antik eredetű gondolat, mitológiai motívum és toposz, archetípus máig eleven. A szerző másik fundamentális gondolata, hogy a megismerésnél több a megérzés, a rácsodálkozás, az élmény lelki átélése, úgy, ahogyan Fernando Pessoa mondta: a költő minden és mindenki helyett érez, a költő őrjítő érzékenységgel avatja belsővé az élményét. Végh Attila esszéi kiterjedt kulturális akríbiával megalkotott, a témák összetettsége és a hivatkozott szerzők sokfélesége miatt többrétű, olykor csapongó, el-elkanyarodó írásművek, amelyekben – a két fönti alapgondolaton túl – föltűnnek a Berlin felett az ég című Wim Winders-film angyalai, a görög mitológia és bölcselet alakjai, az újkor filozófusai, az ő gondolataik és példáik segítségével mutatja ki, miként teremthető egyenes kapcsolat Dionüszosz és Nietzsche között.