A Lendvai Gergely Ferenc és Koltay András szerkesztésében megjelent tanulmánykötet valóban hiánypótló módon lép az olvasók elé, mivel egy olyan témacsoportba enged bepillantást, amelynek jogi oldala a mai napig szabályozatlan pontokat mutat fel, s amely alól a jelenben élő szülők egyike sem vonhatja ki magát teljesen. A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent könyv ugyanis a digitális szülőséggel foglalkozik, vagyis mindazzal, ami a kortárs digitális valóságban a szülőséggel együtt jár; legyen szó a gyerekek digitális jelenlétéről, a chatcsoprotokról, a közösségi médiafelületekről vagy éppen az online elérhető tananyagról, a témakör számtalan aspektussal bír. Az alapos, témakijelölő szerkesztői bevezető után Ságvári Bence tanulmánya sharenting fogalmát nézi meg közelebbről, vagyis hogy mi jellemzi a digitális megosztások tekintetében a magyar szülőket. Farkas Pálma, Szabó Gábor és Rausch Attila tanulmánya a digitális szülői felügyeleti eszközökkel foglalkozik, valamint hogy a gyerekek növekedésével együtt hogyan veszítik el a szülők a digitális kontrollt, illetve hogy mit tehetnek ez ellen. Betra-Deli Eszter és Horváth Evelin tanulmánya a mesterségesintelligencia-alapú technológiák oktatásban betöltött szerepét vizsgálja. Szabó Dóra a tanárinfluenszerek szerepét, lehetőségeit, illetve az oktatásban betöltött pozícióját elemzi. Bernhardt Renáta arra volt kíváncsi, hogy milyen rituálék és kommunikációs szokások figyelhetők meg a 14–18 éves diákok (digitális) családtagjaik tekintetében. Gyurkó Szilvia és Botos Viktória a gyermekjog területére vezeti az olvasókat, és azt néz meg közelebbről, hogy a gyermekjog érvényesülését miként alakítja és befolyásolja a médiában és a reklámokban tapasztalható gyermekreprezentáció.