Diana új életet kezd, maga mögött hagyva fájdalmas, félelmetes és nyomasztó múltját. Számításait hivatásában; a tanításban találja meg, ahol diákjai - ha olykor nehéz természetűek is - képesek olyan közeget teremteni, ahol végre otthon érzi magát. Mind - mind különböző személyiségek, egyéniségek, de mégis egyben egyetértenek: bármit megtennének, hogy jobb kedvre derítsék tanárnőjüket, akiért még összefogni is képesek. Ezt a rendet borítja fel egy új, problémás diák érkezése, aki szembemegy mindenkivel, azzal sem foglalkozva, hogy Diana az utolsó esélye a normális életre. Viselkedése nem tántorítja vissza a pszichológiában is jártas tanárnőt, de minél mélyebben próbál az újonc lelkébe nézni, annál nagyobb sötétséget talál. A feneketlen mélységbe süllyedve pedig a saját múltjának legfélelmetesebb kapuit nyitja újra ki, amelyektől többé nem menekülhet, ha valóban segíteni akar újdonsült tanítványán. Vajon képes lesz szembenézni, és megküzdeni csúfosra sikeredett múltjával, olyanná válni, mint szülei; akik szintén egy eltűntnek hitt fenyegetéssel állnak szemben az Évszakok Birodalmában? Vagy az egyre közeledő fenyegetés maga alá temeti, örökre elszakítva attól az elhatározásától, hogy segítsen a tanítványán, akiben saját kamaszkori énjét véli felfedezni, abban a korszakban, amikor ő maga is mindent elveszített? Egy biztos; neki és a szüleinek sincs sok ideje a múlt kapuinak újranyitása után. Azelőtt kell cselekedniük, mielőtt egyesül, aminek rég szét kellett volna hullania, és széthullik, aminek keservesen ugyan, de egyben kell maradnia.