Tersánszky Józsi Jenőt, a Kakuk Marci íróját főként regényeiről, kisregényeiről ismeri az olvasóközönség, pedig novellisztikája legalább olyan egyedi és jelentős, mint nagyepikai életműve. Rövidprózái sajátos kettősséget mutatnak, egyfelől kötődnek a magyar elbeszélő irodalom anekdotikus hagyományaihoz, másfelől stílusukat tekintve a 20. századi modern prózanyelv előfutárainak tekinthetők. Együtt van bennük a vaskos realizmus, a naturalizmus kendőzetlensége és a novellaszerkesztés – cselekményívben megmutatkozó – klasszikus kompozíciója. Az író, az 1920-as, ’30-as években írt novelláival sajátos „félvilágot” hozott be a magas irodalomba, a kisemberek sorsepizódjaiban mutatott meg egy kissé bizarr, mégis mindenki számára ismerős világot