David Hilbert a 19–20. század egyik legjelentősebb matematikusa volt, aki kiemelkedő tudományos eredményei mellett tudományszervező és tanári teljesítményével írta be magát a tudomány történetébe. Ismeretterjesztő könyvében Georg von Wallwitz azokra is gondolt, akik a matematikával komolyabb, professzionálisabb kapcsolatban állnak, s könyve bizonyos lábjegyzeteiben nekik szánt megjegyzésekkel, szakirodalommal gazdagítja munkáját. David Hilbert matematikusként az invariáns elmélettel, a geometria axiomatizálásával és a funkcionálanalízis megalapozásával tett szert nemzetközi hírnévre. Jelentős eredménye volt a Waring-probléma bizonyítása, ami az additív számelmélet egyik alapfeladata, azzal foglalkozik, hogy hány darab k-adik hatvány (nem negatív egész szám k-adik hatványa) szükséges egy tetszőleges pozitív egész összegként való előállításához. Wallwitz könyve tehát az intézményesült matematikakutatás, a 19. század végén kialakuló természettudományos paradigmaváltás idejébe vezeti vissza olvasóit. Hilbert munkássága nem csupán az egyes matematikai problémák megoldása miatt tarthat számot a szakma figyelmére: életét ugyanis a kutatás mellett az oktatásnak és az utódnevelésnek szentelte.